Hirek : Madrid - Bayern elé: 2. rész |
Madrid - Bayern elé: 2. rész
Folytatódjék hát a február 20-ai, Real Madrid-Bayern München találkozót felvezető sorozatunk. Az 1976-os első találkozás után pontosan tizenegy esztendő telt el a két gárda újabb találkozásáig, a két fél ekkor is BEK elődöntőjében futott össze egymással. A spanyol együttes korábban a Young Boyst, Juventust és a Red Start győzte le a négy közé vezető úton, a döntőbe jutásért pedig a Bayern München volt az ellenfele. Madrid szempontból ez a párharc is rossz emlékű, a királyi gárda sorozatban másodszor is elbukott a Bayern Münchennel szemben, jóllehet ebben jelentős szerepe volt a skót Valantine – milyen aktuális ez ma – játékvezetőnek is, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a blancók ne kerüljenek döntőbe.
Ebben az esztendőben a Real Madrid a valaha volt leghosszabb spanyol bajnokságban volt érdekelt, melyet végül sikerrel meg is nyert. A '87-es BEK elődöntőben a Bayern volt a Madrid ellenfele, az a Bayern, amely tizenegy évvel ezelőtt már egyszer megtréfálta a spanyolokat.
Az első mérkőzés helyszíne a müncheni Olimpiai stadion volt. A Bayern remek teljesítményével, no meg Valantine játékvezető horribilis produkciójával a Real Madrid nem tudott mit kezdeni, s megsemmisítőnek mondható 4-1-es arányú vereséget szenvedett. A Madridból két játékost is kiállítottak, mind Minónak mind pedig Juanitónak idő előtt el kellett hagynia a zöld gyepet.
A jelentések szerint mindkét piros lap erősen megkérdőjelezhető volt, mindezek mellett pedig még egy ajándék tizenegyest valamint egy teljesen jogtalan szabadrúgást is ítélt Valentin a hazaiaknak, melyekből később gól is született. Ekkoriban a holland Leo Beenhakker volt a Madrid edzője, aki amellett, hogy az egyik legjobb stratégának számított egész Európában, kivételes emberi tulajdonságokkal is bírt, s csak a legritkább esetekben szakadt el nála a cérna. A müncheni mérkőzés után azonban ő sem bírta tartóztatni magát: "A játékvezető teljesen igazságtalan volt! A tizenegyes után elvesztettük idegeinket és fegyelmezetlenekké váltunk" - fogalmazott a holland.
Az első mérkőzésen a csapatok a következő felállásban léptek pályára:
Bayern München: Pfaff; Nachweit, Augenthaler, Eder, Brehme; Wollfarth, Matthaus, Pfugler, Dofner; Hoeness and Rummenigge (Linde, 65. perc).
Real Madrid: Buyo; Chendo, Mino, Sanchís, Camacho; Míchel, Gallego, Gordillo; Juanito, Santillana (Solana, 73. perc) és Butragueño (Pardeza, 91. perc).
Csoda kellett a Bernabéuban
Az első mérkőzés után ha nem is jelenthettük ki egyértelműen, mégis érezni lehetett, hogy a Real Madrid európai kupamenetelése véget ért. A visszavágót 1987. április 22-én rendezték a Bernabéuban, s a királyi gárda háromgólos hátrányból várta az összecsapást. A mérkőzés légköre végig feszült volt, köszönhetően az első találkozónak, ahol a Bayern jelentős bírói támogatás kapott, amivel tulajdonképpen érdektelenné vált a visszavágó.
A hazaiak végig óriási mezőnyfölényben játszottak, ám hátrányukat nem tudták ledolgozni. A rengeteg elpuskázott lehetőség mellett Santillana egyszer bevette a belga Pfaff kapuját, amivel kialakította az 1-0-s végeredményt. Tizenegy évvel ezelőtt sajnos már történt egy komoly incidens a Bernabéuban amikor a két gárda egymással mérkőzött, s ez sajnos 1987-ben sem maradt el. A stadion déli oldaláról ugyanis tárgyak kezdtek bezáporozni a zöld gyepre, melyek közül az egyik el is találta Pfaff kapust.
A mérkőzés francia játékvezetője, Vautrot is a támadások középpontjába került, aki a jelentések szerint hasonlóan Valentinhez, meglehetősen nagy segítséget adott a Bayernnek, s ítéleteivel inkább a hazaiakat sújtotta. A lefújást követően a Madrid akkori elnöke, Ramón Mendoza (nyugodjék békében) ki is emelte az, hogy ezúttal sem sikerült biztosítani az egyenlő feltételeket, s gúnyosan "garnélaráknak" nevezte a francia sípmestert.
A Bernabéuban a két csapat a következőképp állt fel:
Real Madrid: Buyo; Chendo, Gallego, Sanchís, Camacho; Míchel, Martín Vázquez (Pardeza, 59. perc), Gordillo; Butragueño, Santillana és Hugo Sánchez.
Bayern München: Pfaff; Nachweit, Augenthaler, Pflugler, Eder; Brehme, Wollfarth, Winkikofer, Lunde; Kogl és Hoeness.
|